További részletek
Georgie nem tudott aludni azon az éjszakán. Először mindig az alvással akadt baj, ha aggódott; a szorongás szokás szerint pontosan hajnali háromkor ébresztette fel. Honnan tudja az aggodalom, hogy mennyi az idő? Rejtély. Szorongó agya úgy rendelkezett, hogy a három és öt közötti idő az adrenalin és a kimerültség hullámvasútja lesz, amelyen gondolatai szüntelen pánikban száguldoznak fel-alá; ez szinte szabály volt.
És ez hogyan fog segíteni bármin is? tűnődött.
Caspar mélyen aludt, mint mindig, talán egy kicsit még nyugodtabban is, mint mostanában, hiszen Georgie elvileg megtalálta a kiutat a pénzügyi slamasztikából.
Georgie pedig ott feküdt ébren, aggasztotta az ötlete és a megvalósítás felelőssége, aztán meg az aggasztotta, hogy az aggodalom nem hagyja aludni. Egyre jobban melege lett, úgy érezte, nem bír megmaradni az ágyban, hát halkan felkelt és lement a földszintre. A ház hátborzongató volt a sötétben, nem tetszett neki, hogy néma feketeségben caplat, ezért elkezdte menet közben felkapcsolni a villanyokat, hogy a sarkokba száműzze az árnyékokat. Olyan volt, mintha egy hatalmas, kihalt szállodában lenne. Mint ami rémálmokban és rémtörténetekben szerepel.
